Interjú

„Nagyon bunkó osztály volt”

Csányi Viktor, Kilián Zoltán – Korai Öröm

  • - minek -
  • 2011. december 8.

Zene

Huszonegyedik születésnapját ünnepli december 9-én, pénteken a Gödörben a Korai Öröm; a koncerten hangfelvétel is készül. Ebből az alkalomból beszéltünk a zenekar két „őstagjával”.

Magyar Narancs: Kik inspiráltak titeket, mikor elkezdtetek a Korai Örömben zenélni? Annyit tudok, s ebből megfelelő sejtéseim is támadnak, hogy mindketten punkbandákban kezdtetek.

 

Csányi Viktor: Így van: én például a Lenin Krt.-ban játszottam, azután a CSÉB 80-ban, ami már egy tipikus nyolcvanas évek végi alterbanda volt. És még ott volt a Zajártalom: igazi vascsapkodós indusztriál, sok dobbal, afféle őrjöngős folyamatzene, no és a Niskender Tewtär, ami már a népzenét ötvözte a punk/hardcore-ral, meg persze hatott a VHK-féle sámánkodás.

 

Kilián Zoltán: Én a Joy Divisiont is szerettem, meg az ipari zenét is, de nálam is a punkkal kezdődött – azután már törvényszerű folyamat volt, ahogy jöttek hatások, amint sorra megismertük a többi, akkor újnak számító zenét.

 

CSV: Igazából minden hatott ránk, amit akkoriban hallgattunk. A punkok persze maradtak, nem tűntek el, de egy idő után kissé fárasztó volt a társaságuk, ezért is keresett az ember más közösségeket. Akkoriban könnyű volt ilyet találni, elvégre nem volt sok szórakozóhely, egymás mellett mulatott mindenki a budapesti éjszakából.

 

KZ: Blue Box, Nana, Tilos az Á.

 

MN: Meg a Lyuk…

 

KZ: Bizony, az még javában működött akkor, 1990-ben, amikor létrejött a zenekar.

 

 

Kilián Zoltán, Csányi Viktor


Kilián Zoltán, Csányi Viktor

Fotó: Németh Dániel

 

MN: A lényeg, hogy viszonylag gyorsan összeállt a zenei koncepció: mikor 1993–94-ben először voltam Korain, már azt az elszállós-pszichedelikus-perkusszív rockzenét toltátok, ami az ismertető jegyetek máig is. Ráadásul mindezt még azelőtt, hogy igazából bejött volna Magyarországra az elektronikus zenei partikultúra – amit, legalábbis a kezdeteit, nagyon sokan hozzátok kötnek.

 

CSV: Amikor a kilencvenes évek közepén Németországban játszottunk, még ott sem volt magától értetődő, hogy a koncert után parti következik: ott is megbámulták, hiszen új dolognak számított – mindenhová vittük magunkkal a lemezjátszókat.

 

KZ: Budapesten meg a Test Department csinálta először…

 

CSV: Átjöttek kb. 92-ben a városligeti sörsátorban tartott koncert után az FMK-ba, és csináltak egy afterpartit – ott álltunk öten és csak néztük, hallgattuk… Nálunk mi kezdtük el, és erőltettük, hogy a koncert végén se érjen véget a buli: az elején még a hangtechnikusok sem értették, miért folytatódik az este, és miért lett a végére füstgépes-olajos a színpad.

 

KZ: És még ott volt az orosz ipari lézer: jött Karcsi bácsi, hozta magával, és végignyomta vele az éjszakát, egy másik, szintén idősebb tag pedig érkezett a nagyméretű projektorral – ők ketten rendszeresen ott maradtak reggelig.

 

CSV: Minden buli előtt az erre vállalkozó szakerők rendesen kidekoráltak mindent: emlékszem rá, egyszer az egész Orczy-kerti helyszínt sikerült becsomagolniuk alufóliával. Bejött a közönség a koncertre, és egyszeriben leesett az álluk. Valahogy akkoriban még sokkal lelkesebbek voltak az emberek.

 

MN: Hányan maradtatok a zenekar legelső felállásából?

 

CSV: Én még abban nem is voltam benne… Zoli, Jócsik Jani játszottak benne, meg szegény Taki (Takács Péter – a szerk.), aki nemrég halt meg.

 

KZ: Jócsik Jani, Takács Peti és én egy osztályba jártunk középiskolában, Viktor meg alattunk kettővel – mondhatnánk, hogy itt állt össze a zenekar magja.

 

CSV: Az egy nagyon bunkó osztály volt amúgy – kővel dobáltak az udvaron vagy égő cigit raktak a köpenyzsebbe…

 

KZ: Akkoriban az Iskola a határont olvastuk, és sajnos komolyan vettük az alsósokkal való törődést.

 

MN: Bocsánat, ez melyik iskola volt?

 

KZ: Egressy Gábor Elektronikai Szakközépiskola. Viktor az első, 1990-es Korai-felállás átalakulása után került a zenekarba – az egyik nehéz természetű dobosunk helyére. Az első műsoros kazettánkat számozott példányban Rupaszov Tamás adta ki – örök hála neki! Ehhez képest tavaly már a kilencedik Korai-album jelent meg, s tervezzük, hogy jövőre egy bokszban kiadjuk az összeset.

 

MN: Miről szól a mostani jubileumi koncert? És egyáltalán: miért pont a 21. születésnapot ünneplitek – mert szerencsés szám?

 

KZ: Eddig is formabontó módon ünnepeltük az évfordulóinkat: először nem is a huszadikat, hanem a 18.-at a nagykorúság miatt, és most a 21. jön. A 18.-on majd mindenki játszott is a régi zenekarból, aki elérhető volt, és el is tudott jönni. Most kicsit más lesz a koncepció: Vajdai Vili fog didgeridoo-zni egy számban, és Szilvási Pistivel játsszuk el ismét a Cigány himnuszt (amit korábban egyszer már együtt átdolgoztunk), Said Tichiti a Chalabanból pedig egy olyan, arab motívumos számban játszik velünk, amit már teszteltünk korábbi koncerteken is. Készül egy audiofelvétel a buliról, s ha nagyon nem szúrjuk el a számokat, akkor a következő héten ki is keverjük (technikusunk, Kökénylovas segítségével), és még karácsony előtt, 21-től letölthető lesz a dalok.hu-ról.

 

BZ: Nektek Kelet- és Nyugat-Európában is megvolt a saját rajongótáborotok. Mennyire aktív ma az a pszichedelikus-acid-etno-tribal-rock szcéna, aminek elismert tagja a Korai?

 

KZ: Szlovéniában, Szlovákiában minden évben van egy miniturnénk, Lengyelországba és Hollandiába is rendszeresen eljutunk. Jövőre talán Angliába is megyünk. A koncertek többsége továbbra is baráti meghívások alapján szerveződik – mi is így segítünk másoknak, nekünk is így segítenek.

 

CSV: Németország állt be egy kicsit, sajnos…

 

KZ: Pedig korábban kétévente játszottunk a Burg Herzberg-fesztiválon, ami még a hippikorból maradt itt.

 

CSV: Németországban nem csak rendszeresen játszottunk, de ott olyanokkal zenéltünk egy színpadon, akik sokszor heteken belül tisztes (bár sokszor átmeneti) sikert értek el – mondjuk rendszeresen játszották őket az MTV-n. Csak hát nagyon amatőr szervezőink voltak.

 

KZ: És hát mi is elkövettünk egy hibát: amikor az egyik helyi programújság szerint a hónap koncertjét adtuk volna Berlinben, képesek voltunk egy Ikarus buszt bérelni, ami persze lerobbant útközben, Bayreuth mellett – pünkösdkor, amikor lehetetlen segítséget szerezni. És utána már nem érdekelte a német szervezőket a magyar buszállomány műszaki állapota – viszont Berlinbe sokáig, évekig nem hívtak vissza. Egy hannoveri fesztiválra meg olyan késéssel érkeztünk, hogy úgy kellett felcsempészni a színpadra hangcuccokat – miután a németek már lemondták a fellépést. De azt a bulit megcsináltuk.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.